Matolcsy kiütve, a többiek a súlytalanság állapotában. A hivatalos bejelentésre még várni kell...

Lassan már-már a fenti címmel is jelentkezhetne a HírTv méltán népszerű műsora a "Célpont". Most, hogy az MSZP (és a futottak még kategóriát képviselő más pártok) kiütésével végződő önkormányzati választásnak vége, és kampányüzemmódból végre kormányzati sebességre kapcsolhatunk - gondolhatja az átlagos fidesz szimpatizáns. Azonban sajna mégsem ez a helyzet. A Magyar Nemzet és a vele egy tulajdonosi körben lévő tömegtájékoztatási eszközök (HírTv, Lánchíd Rádió) hajszát indítottak Matolcsy György hivatalban lévő nemzetgazdasági miniszter ellen. Matolcsy valószínűleg soha nem tartozott a legközkedveltebb fideszes politikusok közé a szimpatizánsok körében, de azért ez a jól láthatóan nem spontánul kialakult és ellene folytatott "keresztes háború" már a legelkötelezettebb híveket is kezdi elbizonytalanítani véleményem szerint. Nem tudni persze, hogy kik a megrendelők (természetesen sejthető), de jó volna már ha a MN visszavenne egy kicsit a tempóból, mert ez garantáltan rossz vért fog szűlni. És itt nem is Matolcsy személye a lényeg. Bármilyen hihetetlennek hangzik, de mi, Fidesz-szavazók is érdemi munkát szeretnénk már látni (eddig is láttunk már persze, de még több kell!), nem pedig politikai-hatalmi harcokat. 

Olvasom az újságban, hogy a kormánytisztviselői törvény alapján elbocsátott dolgozók egy része az MSZP ún. jogsegélyszolgálatához rohant panaszt tenni első körben. Mit is mondhatnék? Jellemző ezekre a kirúgott "szakemberekre", hogy hol keresnek menedéket. Sok millió fidesz szimpatizáns nevében mondhatom az új kormánynak, hogy csak így tovább! A Fidesz-szavazók - többek között - a közigazgatás új alapokra helyezését is elvárják a kabinettől. Ezekért a szocialista káderekért nem kár. Egyébként meg, ha annyira jó szakemberek, bizonyára találnak maguknak munkát a versenyszférában.

Na most egy rövid poszt következik, amúgy is kevesen olvassák az oldalt, akik meg mégis megteszik, azokat megkímélem a hosszú és unalmas, terjengős fejtegetések végigbogarászásától. Bár ezt a mondatot elnézve nem lesz könnyű.

Kedves Polgártársak!

Gondolom észrevették Önök is, hogy majd' minden felsővezetői állásba ügyvédeket nevez ki az új kormány, ami több okból is aggályos:

1) Köztudott, hogy az ügyvédeket nem szereti a magyar társadalom (finoman fogalmaztam).

2) Az ügyvédek többsége nem -alapvetően morális okokból - feltehetően nem férne oda a cameloti kerekasztalhoz (de lehet, hogy tévedek).

3) Az ügyvédek jelentős része kiemelt érdeklődést mutat az állami megrendelések és a közbeszerzések iránt.

4) Az ügyvédek szeretik elhitetni magukról, hogy mindenhez értenek, pedig nem is.

5) Ajvé! A kormányzati személyzeti politikáért felelős főfőfőfőállamtitkár maga is ügyvéd.

Kérdésem: Miért adunk fel magas labdát az ellenzéknek?!

A központi közigazgatásban - minisztériumokban stb. - dolgozó Fidesz-szavazó barátaim/ismerőseim mesélik, hogy paradox módon úgy tűnik, némely esetben az előző kormány káderei lehetnek az új kormány személyzeti politikájának nyertesei. Történt ugyanis, hogy a Fidesz-kabinet néhány központi hivatalt és egyéb intézményt (egyébként helyesen) felszámol/felszámolt, de érdekes módon az ott dolgozó - köztudottan SZDSZ és/vagy MSZP kötődésű és jellemzően vezető beosztásban dolgozó - most már kormánytisztviselők, átejtőernyőznek más minisztériumokba, illetve kormányhivatalokba, és csodák-csodája nem egy esetben vezetőként. Mesélik továbbá, hogy ugyanezek a kormánytisztviselők - miután a kormányváltás idején rövid ideig meghúzták magukat és természetesnek vették, hogy hamarosan távozniuk kell - mostanság hatalmas mellényt növesztettek maguknak és nem átallanak - időnként megalázó stílusban - keménykedni azokkal a beosztottjaikkal, akikről tudják, hogy Fidesz-érzelműek, de jóval kisebb érdekérvényesítő képességgel és lehetőséggel rendelkeznek, mint vezető beosztásban lévő baloldali meggyőződésű munkatársaik. Barátaim azt kérdezik egymástól (egyébként ehelyütt is joggal), hogy hogyan lehetséges az, hogy a Fidesznél ennyire nem foglalkoznak a régi-új munkatársak politikai lojalitásával és beengedik a rendszerbe az előző kormányt testükkel-lelkükkel kiszolgáló közép- és felsővezetőket? Halkan jegyzem meg, engem is meglep, hogy az új kormány miért nem "káderezi le" az új közigazgatási vezetőket ill. munkatársakat? Biztos, hogy ez az út a jövőbe visz?

Az előző bejegyzésemet a kommunikáció szükségességének hangsúlyozásával zártam és néhány nap elteltével, most is csak azt tudom írni, hogy a kormányzati kommunikáció jelenlegi szintje nem elégséges. (Hogy a pártkommunikációról már ne is beszéljünk, mert az meg egyenesen rémes jelenleg.) Szóval, az emberek ki vannak éhezve a saját sorsuk alakulására közvetlenül, vagy közvetve kihatással lévő kormányzati információkra. Itt van például a nők 40 év munkaviszony utáni nyugdíjazásának lehetősége, ami egyike volt a Fidesz rendkívül népszerű választási ígéreteinek. Több baloldali, egyébként MSZP-szavazó ismerősöm is van, akinek annyira megragadta a fantáziáját ez az opció, hogy csak ennek reményében szavazott a Fideszre, no meg persze látva pártja rendkívül gyenge 8 éves kormányzati teljesítményét. Megértem, ha ennek az ígéretnek az újbóli felmelegítésével az önkormányzati választásokig kell várni, de addig is, az emberek joggal várnak el néhány, legalább a finom utalás szintjét elérő kormányzati megnyilvánulást az ilyen és ehhez hasonló ügyekben. Mert a magyar könnyen tud ugyan lelkesedni, de annak tüze sajnos éppen olyan könnyen és gyorsan le is lohad.

Amúgy az piszok mázli, hogy nem nemzetközi (pénzügyi) szervezetek, vagy a bankszektor, esetleg globális véleményformáló lapok újságírói döntenek a magyar Országgyűlés összetételéről.

Az Orbán-kormány nagyon ráléphetett valakinek a tyúkszemére, ha néhány nap leforgása alatt olyan tekintélyes újságok, mint a Washington Post, a Financial Times és a Le Monde is megpróbálják agyagba döngölni ezt a világfolyamatok alakítását illetően fajsúlyosnak nem igazán nevezhető kis országot. Nehéz elképzelni ugyanakkor, hogy nem tervszerűen történnek a dolgok ebben az esetben, persze ez sem teljesen lehetetlen. Az előbbi esetben a kérdés csak az, hogy ki súgta-búgta össze a forgatókönyvet? A magam részéről nem hinném, hogy Magyarországon kellene keresni az agytrösztöket, legyünk őszinték, az előző ciklusok politikai pártjainak figurái és holdudvaruk kisfiúk lennének ehhez. De nem hiszek a széljobbon és szélbalon oly' divatos összeesküvés-elméletekben sem. A tőkének ugyanis nincs neme, vallása, nemzetisége, nyelve stb-stb. A tőkének csak jól felfogott kőkemény érdekei vannak. És ez nem a tőke hibája, a dolgok ilyeténképpen működnek. Az meg természetes, hogy adott esetben az államok érdekei nem feltétlenül vannak összhangban a tőke érdekeivel. Ilyenkor mindkét fél a saját érdekeit próbálja meg érvényre juttatni és a nézetkülönbség optimális esetben kompromisszum elfogadásával zárul. Az is természetes, hogy a vita során mindkét fél él a nyomásgyakorlás bizonyos eszközeivel. A kérdés csak az, hogy milyen eszközei vannak az egyiknek és milyenek a másiknak. Persze az is téved, aki egyfajta lovagias párbajt lát bele az ilyen helyzetekbe. Ugyanis legfeljebb a Gyalog galopp c. filmből ismert fekete lovag által vívott párbajról lehet e helyütt szó.

Még 2005 környékén, Gyurcsány első miniszterelnöksége idején volt szerencsém részt venni egy rendezvényen, amelynek meghívott előadója egy nagyon ismert és akkoriban még nagyon magas hivatalban lévő magyar közhivatalnok, gazdasági szakember volt (Szerintem ki nem találnák, hogy ki! A magyar közgondolkodás egyébként józan értékítéletű, korrekt emberként tarja számon.), aki nagyjából a következőket mondta: „Régen a nagytőke helyezett valakit a miniszterelnöki (elnöki) pozícióba, a mai kor újdonsága pedig az, hogy ma már a nagytőke személyesen ül bele a bársonyszékekbe.” És mi van akkor, ha ezt a nagytőkét – demokratikus eszközökkel természetesen – kibillentik ezekből a pozíciókból? De lehet, hogy tévedek és megcsal a szimatom. Ezzel zárom soraimat.

Azt hiszem, hogy itt az ideje a világos beszédnek. Tisztelt kormányzó párt(ok)! Tessenek már néven nevezni azokat újfent és újfent, akiknek köszönhetően a Valutaalap (az EU követő emberfogásában) most izmozik a kormánnyal (és az országgal)! A kormányzati kommunikáció szabadságra ment, vagy mégis mi történt? Jó lenne ám megnyerni az önkormányzati választásokat októberben, no meg azt sem kellene megengedni, hitel- és függőségi viszony ide vagy oda, hogy az IMF kormányozza ezt az országot, nemdebár?

A Valutaalap persze nem ismeretlen a világ közvéleménye számára, rendszeresen tüntetnek ellene a glóbusz különböző sarkaiban, persze még véletlenül sem a bankszektor képviselői, vagy a véleményformáló nemzetközi sajtó, feltehetően éhbérért foglalkoztatott zsurnalisztái.

Jól emlékezhetünk, hogy mire vezetett például a Valutaalap szerepvállalása Argentínában, vagy éppenséggel Brazíliában. Aki esetleg elfelejtette volna, annak íme egy rövid eszmefuttatás Mark Weisbrotnak, a washingtoni székhelyű Gazdasági és Közpolitikai Kutatások Központja társigazgatójának tollából:

„How many times can the most powerful financial institution in the world -- the International Monetary Fund -- make the same mistake? The answer seems to be: as many times as it wants to.”

http://www.commondreams.org/views01/0515-01.htm

Ja, és mindenekelőtt:

Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, IKÁCIÓ, NIKÁCIÓ, UNIKÁCIÓ, MUNIKÁCIÓ, MMUNIKÁCIÓ, OMMUNIKÁCIÓ, KOMMUNIKÁCIÓ!!!

Olvasom, hogy hazament a Valutaalap és az EU Bpesten tárgyaló küldöttsége, mert nem értenek egyet az új magyar kormány gazdaságpolitikai intézkedéseivel, a bankadóval, no meg sok egyéb mással. Meg akarják leckéztetni a kabinetet és rajta keresztül persze Magyarországot. Ezzel párhuzamosan a forint "természetesen" zuhanni kezdett és egyesek már államcsődről, a kormány bukásáról és hasonló "víg" dolgokról vízionálnak. Persze könnyen lehet, hogy ebből kormánybukta lesz - ne legyen igazam - ,mint ahogy a Titanic elsüllyedése miatt is a kapitányt és személyzetét hibáztatták - megjegyzem részben jogosan - és nem a White Star Line-t vették elő. Persze, ha a magyarok értenék a csíziót, akkor akár már ma estétől méretes tüntetések lennének (kellő szimpátiával a reménytelennek látszó küzdelmet folytató magyar kormány mellett) az IMF és Brüsszel ellen Budapest valamelyik erre alkalmas közterén, csak azért, hogy a vérszagra idecsődülő CNBC-nek legyen mit fotózni és, hogy a Népszava objektívitását idéző Washington Post szerkesztőségének is legyen mivel tartalommal megtölteni a szerkesztőségi vezércikkeket.