Amúgy az piszok mázli, hogy nem nemzetközi (pénzügyi) szervezetek, vagy a bankszektor, esetleg globális véleményformáló lapok újságírói döntenek a magyar Országgyűlés összetételéről.

Az Orbán-kormány nagyon ráléphetett valakinek a tyúkszemére, ha néhány nap leforgása alatt olyan tekintélyes újságok, mint a Washington Post, a Financial Times és a Le Monde is megpróbálják agyagba döngölni ezt a világfolyamatok alakítását illetően fajsúlyosnak nem igazán nevezhető kis országot. Nehéz elképzelni ugyanakkor, hogy nem tervszerűen történnek a dolgok ebben az esetben, persze ez sem teljesen lehetetlen. Az előbbi esetben a kérdés csak az, hogy ki súgta-búgta össze a forgatókönyvet? A magam részéről nem hinném, hogy Magyarországon kellene keresni az agytrösztöket, legyünk őszinték, az előző ciklusok politikai pártjainak figurái és holdudvaruk kisfiúk lennének ehhez. De nem hiszek a széljobbon és szélbalon oly' divatos összeesküvés-elméletekben sem. A tőkének ugyanis nincs neme, vallása, nemzetisége, nyelve stb-stb. A tőkének csak jól felfogott kőkemény érdekei vannak. És ez nem a tőke hibája, a dolgok ilyeténképpen működnek. Az meg természetes, hogy adott esetben az államok érdekei nem feltétlenül vannak összhangban a tőke érdekeivel. Ilyenkor mindkét fél a saját érdekeit próbálja meg érvényre juttatni és a nézetkülönbség optimális esetben kompromisszum elfogadásával zárul. Az is természetes, hogy a vita során mindkét fél él a nyomásgyakorlás bizonyos eszközeivel. A kérdés csak az, hogy milyen eszközei vannak az egyiknek és milyenek a másiknak. Persze az is téved, aki egyfajta lovagias párbajt lát bele az ilyen helyzetekbe. Ugyanis legfeljebb a Gyalog galopp c. filmből ismert fekete lovag által vívott párbajról lehet e helyütt szó.

Még 2005 környékén, Gyurcsány első miniszterelnöksége idején volt szerencsém részt venni egy rendezvényen, amelynek meghívott előadója egy nagyon ismert és akkoriban még nagyon magas hivatalban lévő magyar közhivatalnok, gazdasági szakember volt (Szerintem ki nem találnák, hogy ki! A magyar közgondolkodás egyébként józan értékítéletű, korrekt emberként tarja számon.), aki nagyjából a következőket mondta: „Régen a nagytőke helyezett valakit a miniszterelnöki (elnöki) pozícióba, a mai kor újdonsága pedig az, hogy ma már a nagytőke személyesen ül bele a bársonyszékekbe.” És mi van akkor, ha ezt a nagytőkét – demokratikus eszközökkel természetesen – kibillentik ezekből a pozíciókból? De lehet, hogy tévedek és megcsal a szimatom. Ezzel zárom soraimat.